Mondókák kargyakorlatokkal

Ezeket a mondókákat tanultuk meg ma:

Húzzuk a szekeret,

(húzás utánzása)

Forgatjuk a kereket,

(karkörzés)

Vezetjük az autót,

(csuklómozdulat)

Becsapjuk az ajtót.

(laza tenyérmozgatás)

Mérleg vagyok billegek,

(a kezek oldalsó középtartásban)

kezeimben súlyt viszek.

(billegés jobbra-balra)

Lassan forog a kerék,

Mert a vize nem elég.

Gyorsan forog a kerék,

Mert a vize már elég.

(karkörzés lassan, majd gyorsan, a test előtt ill. mellett)

Rövid beszámoló

Zsombi megtanult járni. Az ünnepek alatt tanulta meg a járás technikáját, és most csak úgy jön-megy a házban, fel és alá.

Zsombinak van dadája. Most találtam a Ritát, kedves lány, velem egykorú, ami nagyon jó, mert jobban egyezek mint egy idős nénivel. Rita nagyon szereti Zsombit és nagyon szépen foglalkozik vele, sőt meg is igérte hogy elviszi Zsombit szinházba, bábelőadásra, a február 16dikaira, a Zián és Kopik-ra. Ma sétáltunk is egy nagyot itt a közelben, nem mentünk messzire a hideg szél miatt, csak a közeli játszótereket mutattam meg Ritának, hogy majd tudja hova kell vinni Zsombit ha majd melegebb lesz.

A hétvégén megyünk Kolozsvárra. Szabi megy tanulmányi útra Németországba és azalatt ott leszünk mi keresztmamáéknál.

Majd beszámolok az ottlétünkről.

Első lépések

A mai nap Zsombi kisfiunk megtette az első önálló lépéseket. Nagy élmény volt. Kb 5-6ot lépett és már el is kapta a lábamat, és nagyon örült a kis lurkó, na persze mi is.

És ime néhány lépegetős mondoka

Jár a baba jár

Jár a baba jár, mint a kismadár,

holnap után a kert alatt lepkét is fog már.

Jár a baba jár, mint a kismadár,

Édesanya karosszéke nem messze van már.

Aki nem lép egyszerre

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
Katonának az való!

Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire,
ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.

Jár bizony a kisbaba

Jár bizony a kisbaba, földre tette anyuka,
Tipegett, topogott, két kis cipő kopogott.

Most ennyi mondokabol, de majd még lesz folytatás,

Apa - kimondta

Zsombi fiúnk a tegnap odamászott az apjához, aki a notebookja előtt ült, belekapaszkodva ügyesen felállt, és mondta hogy "apa". Először csak nekem tűnt fel, a férjem nem hitte hogy tényleg apát mondott a kicsi fia, de amikor másodszor is tudatosan kimondta azt a bizinoyos szót akkor már teljes volt az öröm az ő részéről is. Persze én jobban szerettem volna ha "anya" csendül el hamarább, de úgy látszik apát könnyebb kimondani.

És akkor ehhez fűződő apás vers:

Apának Te vagy a világ legjobb apukája Nálad kívánni sem lehet jobbat, Ha valami bánt vagy ha félek Rád mindig számíthatok, Mert tudom te mindig megvédesz Mellettem állsz, sokat segítesz. Azt a sok veszekedést Most már nagyon bánom, Nem lett volna szabad Mindezt tisztán látom. Neked köszönhetek mindazt ami vagyok Nélküled nem tartanék ott ahol most tartok, Köszönök én Néked minden jót és szépet Remélem még együtt töltünk sok-sok ünnepséget, Köszönök neked, köszönök minden jót és szépet.

Szijártó Margit

Nyuszi-muszi

Ime egy mondóka, amit ma tanultunk meg. A nyuszi tervben van

hogy elkészül hozza, csak a fonalat várom, amit reményeim szerint a

hétvégén meg is fogok kapni.

Nyuszi fülét hegyezi

(nyuszifül mutatása)

nagy bajuszát pödri

(bajusz pödrés)

répát eszik: rop, rop, rop

(összezárt ököllel répaevés utánzása)

nagyot ugrik: hop, hop, hop.

(ugrálás)

Még kell gyakoroljuk, mert még nem mutogatja velünk együtt a kis lurkó.

Ime ma készült mokás kép:

Visszaemlékezés 1.- Babahordozásról

Szeretnék egy gyors beszámolót Zsombi fiúnk fejlődéséről, hogy mi is történt az első életévében. Most igy lehetetlenség lenne mindent részletesen leirni, mivel sok idő telt el (több mint 1 év, pontosabban 13 hónap és egy kicsi).

Honnan is kezdjem, onnan amikor megszülettél. Olyan pici voltál, meg törékeny, de ahogy telt az idő egyre erősödtél. Amig csak pár hónapos voltál nem is volt sok gond veled, csak megkapjad a tejedet és amikor csak lehet Anya mellén feküdni, a kendőben, amit Anya nagy szeretettel vett meg, de aztán nem sokat hordott benne téged, csak itthon tettelek bele, mert nem szerette a sok kötözést. Az elől való kötözéssel még boldogultam valahogy, de amikor már túl nehéz lettél, a hátra kötözés egyedül már nem ment, igy csak a babakocsi maradt. De most már hamarosan megérkezik a MeiTaiod amit nemrég rendeltem, sajnos csak nemrég informálódtam erről a hordozó eszközről, és igy már együtt élvezhetjük a hordozás örömét. Mert tudom hogy szereted a hátamon. És ime egy kép, ami a Babahordozó Napok alkalmával készült, itt vagy először a hátamon.



Te a bal felől vagy Anya hátára kötözve. Már az első alakalomkor amikor a hátamra tettelek, nem ellenkeztél, nem sirtál, sőt tetszett neked. Ezért döntöttem úgy, hogy beszerezzek egy Mei Tait. Mára Ennyit a hordozásról.

Újraindul a blog

Elkezdtem a blogozást, és egyszerűen abbamaradt. Hogy mi okból, nem is tudnám megmondani, pedig de jó lett volna leirni mindazt ami másfél év óta történt. Sajonos elég sok kellemetlen dolog történt velem a szüléskor és még utána is (röviden csak annyit hogy beteg voltam), és próbálom ezeket a nagyon rossz emlékeket elfelejteni, ezért nem is irok róluk semmit.

Most az a fontos hogy minél jobbá és szebbé tegyük a mindennapjainkat, igy ( a hosszú i betűt furcsa mód nem található ezen a fránya billentyűzeten) most ezennel újrainditom ezt a blogot, sőt még egybe belekezdek, ami a kötésről és horgolásról fog szólni.